Szavak mezeje

Volt már úgy, hogy akartál valamit mondani és csak kerested a szavakat, nem találtad a megfelelőt és így néma maradtál? Akartál már mondani valamit, a szavak már megvoltak, de mégsem tetted meg, s ezt meg is bántad? Mondtak neked már olyat, ami szíven talált, s leírva negyed akkora hatást sem váltott volna ki? Jártál már úgy, hogy elmondtál valamit, s később megváltoztak a dolgok emiatt, ha más nem megkönnyebültél? Valószínűsítem valamelyik előfordult veled. Bekerültél te is már a szavak mezejébe. Egy sajátos erőtérbe, amely vonz, vagy taszít, sokszor nyomaszt, mosolyra fakaszt, vagy sírásra görbít, legyél akár beszélő, akár hallgató. A szavakat leírhatod, bemagolhatod, de igazán csak akkor hatnak, ha hangokká válnak. Kimondva, kendőzetlenül. Ugye hevesen vert a szíved amikor először szerelmet vallottál, s nem volt alacsonyabb a pulzusod akkor sem, ha azt közölték veled vége. Egy jó hírt meghallani épp olyan kellemes érzés mint elmondani. Igaz ezek mind csak egy pillanat tört részét teszik ki, de örökre csenghet szó, zúghat gondolat, amely elhagyta szánkat, vagy odaért a fülünkhöz. A szavak mezeje kemény dió. Leírni könnyebb, elmondani mindig nehezebb. Az írás ugyanis személytelenebb. Be lehet burkolózni a betűk mögé, magunk elé tudjuk tartani a lapot., s máris eltűnik a szerzője. Nem látszik az arc, nem látszik a szem. Odaállni valaki elé vállalva magunkat s gondolatainkat értelmes mondatokká szőni, majd azokat kimondani, sokkal nehezebb. Látszik az arc, látszik a szem. A szavak mezejében boldogulni nem egyszerű. Sokan meg sem próbálják. A digitális korszakban meg végképp kezdünk elkanyarodni az írásbeliség felé. SMS-eket pötyögünk, E-maileket írunk, csevegünk, jóformán hatástalanul, ahelyett hogy leülnénk egymással szemben és kimondanánk a szavakat. A szó elszáll az írás megmarad, ugyan (még a digitális is) én mégis azt mondom a kimondott szónak súlya van! A kimondott szavak mezeje nehéz tér, de igazi jellemeket kovácsol, nem kellene hát neki hátat fordítani s eltűnni a személytelenség útvesztőjében.