Ha azt mondom Andrew Loyd Webber, te azt mondod musical. Én mégis azt mondom rá: 1992, Barcelona. Való igaz a musical koronázatlan királyáról keveseknek ugrik be a katalán főváros olimpiája, pedig a hivatalos dalt ő komponálta. "Amigos para sempre" vagy ha úgy tetszik "Friends for Life" A dalt a zeneszerző felesége Sarah Brightman (szorán) és a spanyol Jose Carrereas (tenor) tolmácsolásában került milliók el, az olimpia záróünnepségén. Brightman egyébként az első, akit kétszer is meghívtam dalt előadni az Olimpia kapcsán, a barcelonai fellépést 16 évvel követte egy pekingi is. Ha nem az olimpiára írták volna, tényleg azt gondolná az ember hogy egy musical betétdal, s nemcsak mert duett, hanem mert Webber! Ha esetleg csak a dallam van meg, az sem baj, majd megköszönjük a mi Gyuri bácsinknak és kedves Klárikájának, hogy "Barátok amíg élünk" című magyarításukkal végighaknizták egész Magyarországot.
A 92-es nyári játékoknak azonban nem csak egyetlen hivatalos (pedig abból egy szokott lenni) dala volt, hanem a megnyitón egy másik, szintén duett is felcsendült. A szimplán csak "Barcelona" címet viselő alkotás, is királyi szerző alkotása. Párdon királynői, merthogy a Queen énekese Freddie Mercury követte el, s előadására társának választotta a spanyol operaénekest, Montserrat Caballé-t. A szólam és a nemzeti összetétel azonos, (ez is szoprán-tenor, és britt-spanyol) de a műfaj már inkább az opera és a rock kapcsolatát szimbolizálja, s nem éppen a populáris világnak készült, annek ellenére hogy az operahajlítások miatt egészen fülbemászósra sikeredett. A dal 1987-ben már megjelent, és 1988. októberében már el is érte Barcelonát, azon az ünnepségen adták elő élőben, amelyen az olimpiai zászló megérkezését ünnepelték. Hol volt még ekkor 1992? Sajnos messze, mert Mercury utolsó élő fellépése volt az említett 1991-es halála előtt, így nemhogy a dal sikertörténetét, de az olimpiát sem élhette meg. 92-ben köszönhetően az eseménynek újra a slágerlistákra élére ugrott a dal, sőt még 1999-es Bajnokok ligája barcelonai döntőjének megnyitóján is szerepelt, (Manchester United - Bayern München 2-1) ahol Caballé mellett a férfi szólamot már csak lemezről, Freddie személyét pedig már csak a kivetítőn élvezhettük.
Kapcsolódó bejegyzések:
Offisöl mjuziksz – 1984 – Los Angeles – 1. rész
Offisöl mjuziksz – 1988 – Szöul – 2. rész
Offisöl mjuziksz – 1996 – Atlanta – 4. rész
Offisöl mjuziksz – 2000 – Sydney – 5. rész
Offisöl mjuziksz – 2004 – Athén – 6. rész
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.