Atlanta, 1996, már megint egy kétszámos olimpia. Nem tudom miért nem sikerült egyre minimalizálni a hivatalos nóták számát, de ennek az olimpiának is kettő slágere akad.
Elférni nem is fértek el egymás mellett az egyik a megnyitót, a másik a zárórendezvényt színesítette. A "The Power of the Dream" címűt dalt, Celine Dion tolmácsolásában ismerhetjük, szerzője David Foster (nagykedvencem) és Babyface, de Linda Thompson is besegített. Foster már rutinosan nyúlt a rendezvényhez, hiszen az 1988-as hazájában rendezett kanadai téli olimpiára "Winter games" címen már kreált egyet, bár az csak egy instrumentális szerzemény. A dal tipikus Celine szám. Símogató, dallamos, lágy, hozza a megszokott kötelezőt a dívától. Helyén a vokál, a refrén, tele fúvóssal igazi örömzene, tele az "álmok energiájával."
A másik szerzemény talán az doboknak és a latin érzésnek köszönhetően mégis energikusabbra sikerült. A záróünnepségen hallhattuk a "Reach" című dalt, (Gloria Estefan és Diene Warren szerzeményét) Gloria előadásában. A dal sajnos alulmaradt az 1997-es Grammy választáson Tony Braxton: Un break my heart-jával szemben (- szintén Warren szerzemény, producer David Foster!!!). A zeneszámból készült egy spanyol verzió is, amelyen neves latin sztárok énekeltek egy-egy sort, úgymint John Secada, Ricky Martin vagy az öregebbik Iglesias) Érdemes meghallgatni, jobb mint az eredeti! :)
Kapcsolódó bejegyzések:
Offisöl mjuziksz – 1984 – Los Angeles – 1. rész
Offisöl mjuziksz – 1988 – Szöul – 2. rész
Offisöl mjuziksz – 1992 – Barcelona – 3. rész
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.