Közeleg az év vége, amikor leltárba szedjük mi is történt velünk idén. Már aki, én nem. Persze hazudnék ha nem lennének az évben meghatározó pillanatok, események, eredmények, de ezek mind csak kiragadott részek. Fontosak, de csak végtermékek. Egy folyamat végtermékei. Engem pedig a folyamat maga érdekel. Január egytől egészen december harmincegyig. De nem is lehet ezt így pontosan évre lebontani. Ugye nem? S hogy a végeredményről is beszéljünk:
Jelentem megint közelebb kerültem Önmagamhoz. Kezdem megtalálni az egyensúlyt, miből mennyit, mikor, miért....Nem vagyok már hiperaktív, de ultrapasszív sem, tudatosan törekszem hogy jól érezzem magam a bőrömben. Nem szabok felesleges szabályokat, csak néha, s már elveimet is meg tudom magam előtt dönteni. Továbbra is élményeket gyűjtök, s ügyelek arra, hogy ami körülvesz az ne csak engem boldogítson. Már nem akarok több lenni magamnál. Tanulom hogy kell becsukni ajtókat, mert kinyitni már nagyon megy. Ami pedig állandó az az értékrendem, abból nem engedek. Már tudok számolni 10-ig mielőtt mondanék bármit is. Őrzöm humorérzékem, s haladok tovább a megkezdett utamon....mert tudom, érzem az irány jó!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.