Amíg lábad alatt a biztos talajt érzed,
Életed stabil, és kiszámíthatón éled
Ám amint elrugaszkodsz tőle,
A szabadság lesz főszereplője
A magasságban lévő rejtelemmel
Új élmények jőnek, félelemmel
Hol lesz a biztos, hol lesz a stabil
A bizonytalan az nem vonz, hasít.
Mégis szárnyakat növesztesz, s repülsz
Ahogy a madár teszi, a levegőre ülsz
Kitárod mindkét karod tágra,
Így fér el benne vágyaid világa
Sokszor jobb a bizonytalan, tudom
De a fix pont is kell, úgy gondolom
E kettősség határát nehéz megtalálni
Mi az a vonal amit még át lehet hágni
Ha megtaláltad, megvan a lényeg
Szárnyad megmarad, lelked éled
Maradhatsz a Földön, csak a lelked repül
A boldogságba beleszédül!
(Garas Attila, 2011)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.