Mindenkinek van egy városa, amelyben él. Lehet kisváros vagy metropolis, zajos vagy csendes, nyüzsgő vagy nyugodt, koszos vagy tiszta, világos vagy sötét. Benne élsz, ismered jól, mert a tiéd. Itt ébredsz, dolgozol, pihensz, múlatod az időd, számolod a napokat. Hallgatod a reggel elsuhanó buszok zaját, az esti neonfények itt kísérnek haza. Reggel morog a kukásautó, ráddudálnak a zebrán, szirénézó autók sietnek életet menteni. Ismersz minden sarkot, minden padot, minden utcát, minden teret. A városod a világod, végtelenül. Pedig mindennek van vége, és a városon túl is van valami. Lehet nem érdekel, de egy napon jönni fog valaki aki kézenfog és elvezet. először a határig, majd egyre messzebb. Tovább el, ahol már nem látszódnak a város fényei, ahol már elhalkulnak a dudaszók, ahol már nem zörög a villamos. Félve lépdelsz mellette, nem ismered a célját. Ám az első lépések után érzed, a szeretet vezérli. Egyre könyebben bízod rá magad, és már nem félsz lábnyomát követni. Célja nem más, minthogy megossza veled azt, ami az övé is, örömet szerez, és boldogságot hoz. Ahogy lassan távolodtok, rájössz már, tényleg mindenen túl van valami, s ez a valami meleg, szépséges, és simogató. Városod ugyan véget ért, de életed nem. A vége táblánál kezdődik csak igazán el. A jól megszokott kis szürke utcákon, és tereken kívül létezik egy izgalmasabb, nagyobb, kalandokkal teli hely, egy másik város. Létezik ilyen. S létezik ilyen idegenvezető is!
[caption id="attachment_3194" align="aligncenter" width="298"]
A városon túl[/caption]
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.