Tegnap feltették nekem ezt a kérdést: Mi lesz velünk egy év múlva? 365 nap, nem is nagy idő, mégis elég nagy ahhoz, hogy még mindig keressem a választ...Szóval nem tudom. Azt meg tudom mondani, hogy mit szeretnék, de hogy az meg is valósuljon arra már nincs garancia. Az élet nem más, mint egy többismeretlenes egyenletrendszer, amit egy (nagyon)sokváltozós függvény (Hogy utáltam ezeket már az egyetem alatt is) ír le. A sok-sok összetevő, ki sem fér erre az oldalra. A környezet, az interakciók, a kölcsönhatások (stb.) és még sorolhatnám a módosító tényezőket. Szóval sok csillag együttállása szükséges a megálmodott kép realizálásához. A megoldás persze még ekkor sem garantált... Jól is állnánk ha ismernénk a megoldóképletet ugyebár? Azért az valószínűsíthető (igen nagy bizonyossággal) hogy jövőre sem nőnek ki a szárnyaim, és nem fogok elfelejteni biciklizni. Biztos hogy szőke maradok, és garantáltan levegőre lesz szükségem az élethez. De hogy egészségi és lelkiállapotom milyen mederbe folyik majd, annak csak az irányát tudom megmondani. Mindenesetre ami rajtam múlik, azt megteszem, s tudom a céljaim, a többit a csillagokra bízom. Azért már 1 nappal közelebb vagyok a válaszhoz! :)
"Az életben egyébként sem az a tragédia, ha nem éred el a célodat, hanem az, ha nincs célod, amiért küzdhetnél."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.