Nézegetem, táblák, ábrák mutatják mi hol van a városban, de bárkit meg is kérdezhetünk. Egy jó térképpel is meg lehet találni a keresett dolgokat. GPS segítségével is célba érünk, s ha már ismert helyen járunk ott van a memóriánk kognitív térképe...Megannyi segítség a helyes út kiválasztásához, mégis sokszor eltéved az ember...Eltéved, az élet sűrűjében. Csak tétován teng-leng, toporog, merre menjen, merre induljon, s ha indul jó felé megy-e, kell-e visszajönni, s ha igen honnan? Ilyenkor nem találja helyét a világban, nem tudja honnan jön, és hová is tart. Labirintuseffektus. Falak közt utak, és ajtók. Mind hordoz egy-egy titkot, s csak akkor tudjuk meg hasznos-e ha kinyitjuk, és átlépve rajta megtalálhatjuk a helyes irányt. De nincs idő mindet kinyitni, sőt, nincs mindegyikhez kulcsunk sem. S nincs tábla, nincs kérdezősködés, nincs térkép, nincs műholdas navigáció, pusztán a jó szerencse, és a megérzés...Ám ezek sokszor jobb útjelzők bárminél!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.