1. Állunk az Alexanderplatz alatt, a piros U-bahn vonalán, és azon tanakodunk, hogy amikor jöttünk errefelé, akkor nem itt álltunk. Tesszük mindezt magyarul. A tanácstalanság kiül az arcunkra, kétségbeesés ugyan nincs, de kapálózásaink jeleznek, gesztikulációinkból kitűnik, nincs egyetértés köztünk merre is tovább. A pad mellett kerekesszékes úriember megelégeli tanakodásunkat, és kedvesen megkérdni merre is akarunk továbbmenni. Mire a padon ülő lány, és a vele szemben ülő férfi is azonnal segítségünkre siet, és készségesen útbaigazít. A másik oldalra menjünk át! Nem kérte Őket senki, maguktól jöttek....
2. Beugrottam Unter Den Lindén lévő szuveníres egyikébe, a köztelző ajándékok beszerzése céljából Amikor a fizetésre került a sor, fényképezőm óvatosan a pultra helyezem. A hölgy mosolyogva adja vissza a centeket, miközben felhívja a figyelmememet hogy vigyázzak a masinámra, mert sok a rabló mostanában....
3. No most merre is tovább? Megszokott kép bármely nagyvárosban, az utcasarkokon vagy éppen a táblák előtt csoportosuló, épp helymeghatározást végző turisták látványa. Mi sem festhettünk másképp. Egy idősebb hölgy oda is jött hozzánk, és kezünkbe nyomott egy térképet. - Ezzel könyebb lesz! - mondta és mosolyogva távozott...
4. Parkolás a városban vasárnap délután. Állunk a parkolóautomata előtt, és lányos zavarunkban nem mennek a napok német neveinek rövidítései Sa, mint Samstag? So, mint Sonntag? De most akkor melyik is a szombat? A parkolót éppen elhagyó festőművész mindezt látja, és mosolyogva odaszól: Ne aggódjunk, ma ingyenes mindenhol! - Megspórolt nekünk egy pár eurot..és a Mo-Sa felirattal pedig egyértelműsítette: Samstag = szombat...
5. A megmaradt Berlini falrészek mellett autózunk, kifelé a városból. Szebbnél szebb graffitik előtt utazunk. Belső sáv, tömeg, épp csak araszolunk. Jó lenne egy-két képet is készíteni. Társunk kihajol az anyósülésről és kattingat, de mindig eléhajt egy autó, és a látvány már nem visszadható. Középkorú hölgyek jönnek mögöttünk, fénykürtölnek, és integetnek menjünk elébük, beengednek bennünket a szélsőbe, pusztán azért, hogy jobb képeket tudjunk készíteni...
Öt pillanat, öt apró jel, öt lehullott "morzsa" Más emberek? Pár dologban biztos. Figyelmesség, kedvesség, barátságosság, segítőkészség...másabb értékrend. Van még mit tanulni tőlük!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.