- egyperces -
Középkorú úr nyitott ajtót a piciny órásmester üzletébe. Sietett, mert még a kalapját sem vette le mikor belépet.A mester épp egy régi kakukkos órán dolgozott, beragadt a madár, mondták neki tegnap amikor itthagyták.
- Jó napot! Egy elemcsere lesz, ebbe az órába. - s egy öreg Doxát (svájci kézi készítésű karórát) tett le az üvegpultra.
- Jó napot, sajnos ebbe nincs elemem. - válaszolta a mester, pedig épp csak egy pillantást vetett rá.
- Az hogy lehet hogy nincs?
- Úgy hogy ebbe a típusba nem gyártanak.
- Jajj, ne szórakozzon már velem, a nagyapám öreg órája, mióta meghalt nem volt senkin, most használnám. Ráadásul úgy tudom nagyon értékes.
- Valóban, szép darab, gondolom a nagyapjának is a kedvence volt.
- Igen szerette, és mindig pontos volt, mindig azt mondta nekem: "Fiam, a müncheni atomórát lehetne ehhez igazítani" Szóval segít?
- Elemmel nem tudok.
- S mégis hol kapok ebbe elemet?
- Azt hiszem sehol.
- Sehol? Ne idegesítsen. Itt van egy baromi értékes óra, és mégcsak használni sem tudom.
- Azt nem mondtam, de elemet szerintem sehol nem kap bele. Nem gyártanak.
- Svácban sem?
- Ott sem.
- Atyaég! Nem szívesen vállnék meg tőle.
- Szerintem nem is kell, gyönyörű örökség, szép emlék.
- Mégis akkor mit tegyek, elárulná? Állítsam meg az időt?
- Azt soha. Ne akarja megállítani mert nem lehet, viszont figyeljen rá mert gyorsan telik...
- Nagyon bölcs, én meg ideges. Mégis, hogy figyeljem, hogy telik, ha egyszer megállt az órám, és elemet se kapok belé?
- Talán úgy, hogy kétnaponta felhúzza...
(Örkény István emlékére, aki 101 éve született )
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.