"Szia, hogy vagy?" - halljuk nap mint nap a kérdést, amire a válasz a legtöbb esetben az hogy: - "Köszi, jól vagyok". Hangzik ez akkor is ha fáj a fejünk, vagy ha csalódás ért bennünket, de ugyanezt mondjuk ha gondjaink vannak a munkahelyen, vagy éppen elvágtuk az ujjunkat a múlt heti paradicsomsaláta készítése közben. Az ember hajlamos terelni, elterelni a figyelmet magáról. Mindenről beszélhetünk, csak rólam ne. Ez rendjén is lenne, nem kell mindig a középpontban lenni, (sőt sosem kell), de ha már megkérdezték, akkor miért nem mondjuk el mi a fene is történt velünk az elmúlt idő(k)ben? Olyan nincs hogy semmi nem történik, mindig történik valami. Velünk is, mással is. Kegyes hazugság vagy gyermekies füllentés, vagy csak egyfajta elzárkózás, esetleg lerázós duma, nevezhetjük bárminek az ilyen választ, akkor sem őszinte...Inkább megszokott. Az élet pedig nem lehet megszokások folyamata. Ne is váljon azzá! Persze a kérdés is eredhet megszokásból. Ebben az esetben nyugodtan válaszolhatjuk: Köszi, jól vagyok! :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.