Hinni valamiben. Meghatározó, erős érzés.
Ha valamiben erősen hiszünk, azt tulajdonképpen igaznak fogadjuk el. A hit nem vágyakozás, mert vágyakozni csak az iránt lehet amik beteljesülésre várnak. A hit nem reménykedés, mert abban benne van a bizonytalanság. A hit nem cél, hanem eszköz. Eszköz a céljaink eléréséhez. A hit nem más mint akarat. Akarom-e azt, mennyire akarom, vagyis hiszek-e benne? A hit mindig belülről jön, mi magunk vagyunk a gyökere. Miben is kell legelőször hinnünk? Magunkban. Ehhez az első lépcső pedig Önmagunk megismerése. Hogy is hihetnénk olyanban,amit nem is ismerünk? Az ismerkedés pedig egy hosszú, ám érdekes folyamat. Ahogy közeledsz hozzá, úgy derülnek ki titkok, szőnyeg alá söpört gondolatok, mélyre ásott vágyak, célok. A fontosból érdektelen lesz, az érdektelenből fontos. Megváltoznak a prioritások, megváltozik a szemlélet. Amikor mindez már kezd összeállni, még akkor is jönnek új meglepetések, amikkel szembe kell nézni. Később, (jó sok év után), egyszer csak majd barátként üdvözlöd Önmagad, kinek ismered minden reakcióját, megérted minden gondolatát, cselekvését. Na innentől viszont feltétel nélkül hinned kell benne!
Hinni valamiben. Meghatározó, erős érzés. Ki mondta azt, hogy nem sajtból van a Hold?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.